Milyen egy érzékenyítő program, miről is szól?

• Beszélek az életemről, a megvakulásomról, arról, hogy hogyan is lehet feldolgozni, ha valakinek feje tetejére áll az élete.
• Bemutatom a vakvezető kutyámat, beszélgetnénk arról, hogy mit lehet és mit nem lehet a vakvezető kutyákkal tenni, beszélek a kiképzésükről, majd az előadás végén meg is lehet simogatni, aki elég bátor hozzá.
• Beszélgetünk arról, hogy hogyan is lehet egy vak embernek segíteni, mit is kellene legelőször csinálni, ha meglátunk egy vak embert az utcán.
• Megmutatom, hogy én mibe is találtam meg az örömömet vagyis megmutatom, hogy hogyan is lehet vakon lufifigurákat hajtogatni

Az emberek nagy része:

• Nem tudja, hogy hogyan kell a fogyatékosokkal bánni.
• Nem tudja, hogy hogyan kell a fogyatékkal élőknek segíteni.

• Nem tudja, hogy mit is jelent az, hogy fogyatékos.
• Nem tudja, hogy milyen fogyatékosságok vannak.

Ezekkel az érzékenyítőkkel arra szeretném felhívni a gyerekek vagy bárki figyelmét, hogy nem vagyunk mi sem földönkívüliek és a fehér bottal, nem fémtárgyakat keresünk az utcán, csupán nem akarunk a négy fal között senyvedni, hanem mi is élni akarjuk az életünk, ahogy minden más normális egészséges ember. Ezért próbáltam vakon is  teljes életet élni és visszailleszkedni a társadalomba, de sajnos mindenhol falba ütköztem. Észrevettem, hogy az emberek nem befogadok a fogyatékosokkal szembe.

Egy évvel ezelőtt felkértek egy nyári táborba, hogy menjek el és beszéljek a vakságról, a vakvezető kutyámról, amit én szívesen elvállaltam. A rendezvény után pozitív visszajelzéseket kaptam és ez a visszajelzés juttatott arra az elhatározásra, hogy érzékenyítőket tartsak. Úgy gondolom, hogy a gyerekeket és a fiatal „felnőtteket” még lehet egy jobb irányba terelni.

A mostani felnőttek vagy azért nem segítenek egy fogyatékkal élőnek, mert nem akarnak, mert lenézik őket és „hülyének” tartják őket vagy pedig azért, mert nem tudják, hogy hogyan is tudnának segíteni. Pontosan ezt szeretném megváltoztatni, hogy a most növekvő gyerekek ha felnőnek, akkor tudják, hogy mi, fogyatékkal élők nem vagyunk csodabogarak és tudják azt, hogy hogyan is lehet nekünk segíteni. Ezért szeretném felkelteni az érdeklődésüket egy ilyen érzékenyítős előadásra, ahol még lufifigurákat is kaphatnak a gyerekek.